Láng-Miticzky Katalin
Budapesten születtem.
Azóta élek ebben a városban. Itt tanultam, alapítottam családot, itt neveltem
gyermekeimet, formálok és formálódom.
Itt keresem a müvészet értelmét, célját.
Innen figyelem a világot, keresem, kutatom minden rezdülését, hogy azután
bennem átszürve, újrafogalmazódva vissza tudjak valamit juttatni a bennem
kialakult mondandóból.
Díszítöfestö vagyok. A freskók, sgraffitok, seccok, mozaikok világából
vándoroltam át a textilmüvészet világába, bár máig is a Müvészeti Alap
képzömüvész szakosztályában vagyok regisztrált képzömüvész.
Lényegtelen is az elnevezés, fontosabb, hogy a müvész kiteijesedjék és
szabadon kifejezhesse önmagát.
Ma már / több évtizede / a textilmüvészet az önkifejezés útja számomra.
A fonal, mely majdnem egyidös az emberiséggel, hihetetlen lehetöségeket rejt.
Az anyag sokfajta lehetöségeiböl kiindulva teremthettem, teremthetek új,
szuverén kifejezési formát.
A textilmüvészet éppen úgy alkalmas emberi gondolatok müvészi közlésére,
mint anyagától ffiggetlen, bármely más müvészi eszköz, a film, a szobor, az
agyag, a fém stb...
Számomra nem a tárgyalkotás a domináns tevékenység, hanem a gondolat
megvalósítása a textil lehetöségeivel, az anyag adta szépség többletével és az
anyag adta fizikai korlátok határaival.
A kérdések felvetése és megoldása mindenképpen a képzömüvészet felé hat.
A képek sokszor festészeti indittatásuak, a festöi hatásokról csak ritkán mondok
le.
A harmadik kiterjedés meghódítása kezdetben még csak bátortalan kisérlet volt,
ma már határozott akarat.A lehetöségek azonban itt sem korlátlanok, ezért
igyekszem minden lehetöséget felhasználni annak érdekében, hogy a harmadik
dimenziót meghódíthassam.
